2.fejezet...

Rettegett képek...

A szőke fiú elém hajolt és a szemembe nézett... Teljesen elpirultam és hátraestem...Legalább is kifeküdtem az ágyon. Egyből visszatért belém az erő... Mikor ez a kisfilm ment a fejembe az erőm is elhagyott... Most már kezdem magam jobban érezni. Amíg úgymond kezdtem magam összeszedni az orvos írt egy beutalót,hogy menjek be a kórházba... Nem igazán akartam odamenni...Sőt...Nem is megyek... Nincs az az Isten! Még ezen a téren a történet hatása alatt voltam... Ahogy kiértünk az útra én nyomban összetéptem a fiú meg sokkolva nézett rám és magához rántott dühében...
-Elment az eszed! Ez nem normális! Nem emlékszel semmire se és valószínűleg agyrázkódásod vagy amnéziád van erre összetéped?! Talán egyik sem...Már nem tudom... Lehet csak egyszerű pszichiátriai esett vagy... Engem nem érdekel! Kórházba viszlek... Ez teljesen abszurd amit tettél!~ordibált velem.
-Nem megyek sehova sem! Olyan helyre nem megyek,ahol embereket aláznak meg és szó szerint kivégeznek!~szinte már sírtam.
-Tessék? A kórház nem ilyen!
-TÉVEDSZ! A kórház rossz! Inkább hagyjanak megdögölni...Vagy ha mégis ott kötnék ki miattad,akkor megszököm! Kimászom az ablakon vagy valami... NEM MEGYEK SEHOVA SEM!~löktem el magamtól.

Elakartam szaladni tőle... Azok után,hogy láttam mi történt a fejembe én nem megyek olyan helyre... Egyszerűen még most is hallom a hangjukat... Kezdek teljesen megzavarodni! Miközben futottam mindig egy-egy cselekmény ugrott be ugyanabból a szituációból... Egyre gyorsabban vert a szívem...Pánikban vagyok...Egyszer csak azt éreztem,hogy valaki megragadja a kezem.Még jobban megrémültem... Ez valami perverz disznó...? Erre megszólalt az a valaki...Ugyanaz a hang,mint a Szöszié...
-Akkor nem megyünk kórházba...rendben? Ha nem akarsz,akkor ne... Viszont a rendőrségre lehet jó lenne elmenni,hogy a szüleidet felhívják...Tényleg neked táskád nem volt? Úgy könnyebb lenne...
-Hm? Táska?
Elkezdtem gondolkodni és semmi nem rémlett... Végül fej vakargatással jeleztem,hogy teljes a sötétség...
-Ilyen lányt sem láttam,hogy nem táskával járkál...Habár a ruhádat elnézve te teljesen más stílusnak élsz...~nevetett fel.
-Lehet igazad van...~mosolyodtam el.
-Akkor menjünk el a rendőrségre...
-Jó...Menjünk.~feleltem félve.
Itt már busszal indultunk el a következő célállomásra,mert túl messze volt. Félóra alatt oda is értünk. Mikor az ajtó elé értem és megakartam fogni a kilincset erős fej fájásom lett és ismét képek ugrottak be...
-Istenem,mit tettem?!~kezdett el zokogni.
Megpillantottam egy lányt,aki nagyon hasonlít rám...Mindene csupa vér volt...Pontosabb leszek... Az egész helyiség vörösbe borult... Ez egy konyha? Igen... Miért van a lány kezében egy kés...? Erre óvatosan leejtette a földre a fegyvert,aminek hegyén egy alvadt vércsomó díszelgett. A lány az arca elé tette a kezét,de hirtelen elkapta és a hófehér bőre sötétpiros lett. Egy ideig a véres kezét vizsgálta... Végül a lány kiszaladt a konyhából valahova...

Ahogy a történet ezzel a képkockával zárult ismét visszatértem. Lassan elengedtem a kilincset és hátrálni kezdtem... Ez még durvább volt,mint az előző... Majd megláttam magam az ajtó kicsiny ablakában velem szemben egy másik ént... Viszont ami az ablak tükröződésében volt az csupa vér volt és egy könnycsepp gördült le az arcán... És még a szája is járt... Mintha beszélne hozzám... Félpercig csak néztem a lány tátogását mire felfogtam mit mond... Amit leolvastam a szájáról még jobban megrémített... Csak azt mondogatta nekem,hogy meneküljek... A kezem és a lábam remegni kezdett... Miért mondja a másik én ezt? Valami rosszat tettem...? Nem érzem jól magam... Rosszul vagyok... Valaki..Valaki mentsen meg... Valaki... Segítsen... Valaki...Va...la...ki... Minden elsötétül körülöttem...
Felültem és ismét körbenéztem... Olyan a fejem,mint aki másnapos...Lehet nem is az én fejem...?! Megint ez a  nyomasztó érzés támadt meg szívem környékén...
Erre veszekedést hallottam... Véletlenül leestem a kanapéról és el is indultam arra fele,ahol a hangokat hallottam.. Egy becsukott az ajtóhoz értem így nem nyitottam be csak a fülemet az ajtóra helyeztem és elkezdtem hallgatózni... Ez a beszélgetést folyt bent...
-Neked elment az eszed?! Még,hogy legyen nálam?! Te nemcsak szőke vagy,hanem hülye is...Ja bocs...Ez a szőkeséggel jár! Most pedig szépen elpaterolod a csajt!
-Ne legyél már ekkor seggfej! Egyedül laksz és senki le se szar,de szó szerint...És egy csaj nem lakhat nálad...? Ez valami szánalom!
-Chh...Te találtad...Te kezdj vele valamit!
-Úgy őszintén...Miért lettél annyira megrémülve mikor megláttad? Huh? Válaszolj!
-Mik ezek a hülye kérdések?! Takarodj el a libával együtt amíg nem szólok a kutyámnak... Szereti az olyan köcsögöket,mint ami te vagy!
-Haha...Valaki nagyon vicces! Csak nem az egyik exed? Te csináltál vele valami? Bedrogoztad vagy valami? Netán lányokat is versz?
-Hát te tényleg hülye vagy! Első kérdésedre a válasz...Nem hogy az exem...Azt sem tudom ki az a lány...Másodikra... Nem csináltam vele semmit sem! Harmadikra... NEM! Negyedikre... NEM! Örülsz?!
-Valamiért mégis csak furán reagáltál rá?
-Ki fogadta volna másként...Őszintén...Szerinted melyik idióta fogadna be egy idegen csajt suli előtt tíz perccel,akit az egyik gyökér ellensége sóz rá?!
-Nem vagyok az ellenséged,oké? Attól,mert te utálsz...!
-Chh...Valld be te is utálsz és akkor...
-UTÁLLAK...Sőt gyűlöllek...De akkor sem tudom mit csináljak vele!
-Vidd valami menhelyre!
-Te hülye...EZ...EGY....EMBER!
-De lehetne állat is! Szóval maradj veszteg... Vidd kórházba...Vagy a rendőrség...Franc tudja...Engem viszont ebből hagyj ki! Ha nem esett volna le egymás hülyesége miatt utáltuk meg egymást.... Szóval...
Mikor meghallottam a kórház és a rendőrség szót egyből benyitottam. Mindkét fiú rám nézett és csak lepetten néztek rám. Tekintettem a rocker srácon akadt meg... Végig néztem rajta és az a jellegzetes vörös haj valahonnan ismerős volt... A tekintettem találkozott az övével és szinte ölni tudott volna!
-Mégis mit nézel...Nem láttál még embert?
Erre félrelökött és kiviharzott a szobából... A szőke fiú utána ment.

-Na jó...Most már elegem van belőled!~lökte neki a falhoz.
-Komolyan verekedni akarsz a saját házamban? Ez valami eszméletlenül szánalmas!~mondta kihívóan.
-Tartozol nekem! Emlékszel....?! Lehet utáljuk egymást,de ennyivel tartozol!
-Ekkora tökkelütöttet,mint te a világ nem látott...! Egyáltalán mégis miért vállalsz felelősséget érte?! Érett nősténynek néz ki...Tud magára vigyázni!~lökte el magától.
-Meg van mi bajod van! Hasonlít valakire...Ugye? Sőt mi több...Biztos találkoztál vele valahol!
-Na most fejezd be,mert már kezdem elve---!
-Igen...Láttam már őt valahol...~vágtam közbe.
-HUH? És mégis hol?~tette fel a kérdést szemrehányóan.
-A neved nem valami...Ca...Ca...Carl?
-Carl?~kérdezte dühösen.
-Most ez komoly?~a szőke elkezdett nevetni.
-Fogd be Nat vagy,ha nem akkor orrba váglak úgy,hogy egy új orr lesz az életcélod és te leszel Voldemort fia!
-Jaj...Ki ez a vicces fiú?!~mondta szánalmasan a Szöszi.
-Izé...Nathaniel a neved,ugye?
-Öhm..Igen?
-Neked,akkor mi a neved?~néztem rá a vörösre.
-CaSTIEL! NEM Carl! C-A-S-T-I-E-L!~jelentette ki és a hangsúlyt a ,,stiel''-re rakta.
-Mondd...Castiel... Tudsz rólam valamit?
-NEM! Komolyan mondom nem ismerlek!~nézett rá a Nathaniel szúrósan.
-Nekem pedig ismerős vagy... Nem tudom elfelejteni ezt a hajat... Vagyis a színét...
-Hát igen...Kevés ember járkál paradicsom fejjel!~mondta szánalmasan.
-Kevés ember homokos!~vágta hozzá Nathaniel-hez.
-Elég rossz humorod van!
-Jó a lényegre térve... Tényleg találkoztam veled...De...De csak egy pillanat elejéig!
-Mégis hol találkoztunk?~kérdeztem akaratosan.
-Most már engem is érdekel!~Nathaniel csatlakozott hozzám.
-Komolyan tartsak mese délutánt?~mondta kétségbeesetten Castiel.
-Kénytelen leszel,mert én nem tágítok addig!~vigyorodott el Nathaniel.
-Elkésel a suliból...Mégis mi lesz a tekintélyeddel?!
-Jelenleg teszek rá! Mesélj csak!~parancsolt rá Castiel-re.
Végül a vörös beadta a derekát és visszamentünk a nappaliba,ahol fel is ébredtem. Leültünk a kanapéra... Végre valamit megtudhatok magamról...Vagy,ha magamról nem is,de megtudom,hogy kerültem ilyen helyzetbe...