Prológus...

Azóta a nap óta amióta üres testként bolyongtam néhány kósza emlékkel,viszont ez által új embereket ismertem meg...Új kapcsolatok szövődtek... Másabb ember lettem,mint aki voltam. Így kezdett lelkem újra feltöltődni és így alakult ki egy teljesen más Én... Nem tudtam a múltam...És a jövőt ma sem tudom... Csak a jelent! Emlékeim darabjai közt olyan kevés kép van,ami tényleg boldog volt és még emlékeztem is rá. Lelkemet mégis a fájdalmas múlt itatta át már akkor,de nem tudtam miért volt az... Ahogy nap,mint nap szembesültem bűnöm terhével...A múltammal és tetteimmel... Még most is annyira zavaros számomra a mai napig! De lassan mégis a darabok kezdtek összeállni bennem,ami teljesen megsebez és szívem beleszakad. Ahogy egyre több hasonló helyzet jön velem szembe az élettől..A sorstól,annál jobban estem pánikba,hogy megismerem önmagam! Ma viszont belenézek a tükörbe és megpillantom magam... Már tudom tettem,múltam és önmagam súlyát... Lehet nem teljes a kép még számomra,de a barátaim segítenek nekem... Ő értük élek már csak,hisz mindig mellettem álltak...Állnak! Nem akarom őket is elveszíteni a sorsom miatt... Nem.. Inkább leszek színész,mintsem őszinte... Ha őszinte lennék biztos elhagynának! Nem akarom...A múltamról nem én tehetek! Elmenekülök előle... Nem hagyom,hogy elvesszek ismét és marcangoljam magam... Túlságosan megszerettem már őket! Én nem vagyok többé már ugyanaz az ember! Épp,ezért új lappal kezdtem... És ezt az életet nem hagyom,hogy bárki is elvegye tőlem! Nem hagyom!