3.fejezet...

Egy új remény...

Castiel neki készült...Keresztbe tette a lábát és a kanapén kényelmesen elhelyezkedett. Már izgatottan vártam a választ,hogy miként kerültem ide...
-Még ma belekezdesz?~förmedt rá Nathaniel.
-Jól van na...Ne siettess!~válaszolt vissza flegmán.
-Értettem,uram!~flegmázott a szőke is.
-Nos,az egész tegnap este történt... Én a temetőn üzleteltem néhány haverommal...Vagyis volt haverommal..
-Temetőn? Haverokkal? Értem...~nézett furán.
-Fogd be,Szöszi... Folytatnám! Ez az üzlet nem épp úgy sült el,ahogy kelletett volna és megakartak verni... Vagyis..khm... Megvédtem volna magam,ha nem éppen öten lettek volna... Ja és,ha nem lett volna fegyverük...
-Gratulálok! Jó barátaid vannak!~vágott közbe egy kis iróniával.
-Kussolj vagy tényleg beverem a képed és kirakom a szűröd!
-Chh... Nem félek tőled!
-Befejeznétek! És ezután...Mi történt?~néztem rá Castiel-re.
-Te valamit csináltál az egyik sírnál...Imádkoztál vagy nem is tudom...Hm... Csak egy pillanatra láttalak,mert jelenleg épp menekültem a gyökerek elől!
-Értem... De mégis,hogy jött össze nekem ez az amnézia? Hogy kerültem a egy padra valamilyen parkban?
-Szerintem rohadtul elestél és beütötted a fejed...
-Ez eddig oké....Azt hiszem...~feleltem zavartan.

-Amúgy meg én pateroltalak oda! khm... Hallottam,hogy vonyítottál meg a gyökerek hangját és visszafordultam..Mire visszaértem lent voltál egy fatövénél..Mivel dombos részen helyezkedik el a temető biztos megcsúsztál te meg szépen legurultál... És mivel nem akartam,hogy vérkutyák és csillámvámpírok megtámadjanak elvittelek egy közeli parkban,ahol a szőke herceg megtalált! Ennyi...
-Nem,hogy kórházba vitted volna...Ahh...Minek?!~mondta Nathaniel szánalmasan.
-Valószínűleg odamegyek egy ismeretlen lánnyal,miközben menekülök?!
-Valószínűleg megmentenél egy ismeretlen lányt?!~válaszolt cinikusan a Vörösnek.
-Szóval a vasárnap éjszakámat egy buliból indítva eljutottam a temetőig utána kis csajt levittem a parkba végül ismét rám találtak majd bujkálhattam és egy árokban végeztem! Erre voltatok kíváncsiak?!~szakította félbe az előző értelmes beszélgetést a ténnyel enyhén haragosan.
-De miért mentettél meg úgymond?~néztem rá kíváncsian.
-Mert miattam kötöttek beléd azok az idióták?~vetett fel egy másik kérdést lehangolóan.
-Ohh...Értem...Nem tudtam!~hajtottam le a fejem.
-Mivel a te hibád,amiért nem emlékszik semmire sem,ezért nálad fog maradni!~jelentette ki Nathaniel.
-MI VAN?! Miért nem viszed a rendőrségre?! Ott még nem volt...! Amúgy is miért sózod rám?
-Öhm...Izé...Figyelnél rám!~nézett rám.
-Igen?
-Akarsz menni a rendőrségre?!
-NEM! KI VAN ZÁRVA! Tudom,hogy ott valami rossz dolog fog velem történni!
-Nézd...A csaj nem komplett és felteszel neki egy ilyen kérdést?! Ti összeesküdtetek ellenem?~kérdezte mérgesen Castiel.
-Szerintem normális csak...Csak nem tudja mi lehet a múltjával ennyi... Amnéziás!
-Engem ez nem hat meg! Nem marad és kész!
-Tartozol nekem!
-Hagyjál már ezzel!
-NEM! Tudod,hogy egyszer kihúztalak a slamasztikából...!
-És most mit vársz tőlem?!
-Maradjon itt...! Kérlek...
-Még mit nem! A csajon kívül?!
-Semmi... De be is feketíthetlek!~fenyegette meg enyhe vigyorral a Vöröst.
-Na meg a ....! Jó legyen...De csak,mert olyan rohadék vagy,mint a húgod!
-Én addig megnézem mit tehetek!~mosolyodott el.
-Istenem...Már megint mibe keveredtem?!~vakargatta a fejét.
-Emiatt úgysem keveredsz bajba...!
-Kösz... Teljes az életem!~válaszolt a rocker.
-Na akkor én megyek! Castiel...Próbálj meg vele egy hetet kibírni addig kiderítem amit ki kell...És épp,ezért ne gyere suliba se...Igazolást is szerzek neked! Holnap benézek,hogy egyben vagytok-e még! Sziasztok...
Ezzel elviharzott. Mi csak néztünk egymásra,hogy mi a fene folyik. Én sem tudtam felfogni a történteket,de egy idő után megszólalt Castiel...
-Legalább nem kell suliba mennem...!
-Mégis van valami hasznod a helyzetből!~mosolyodtam el.
-Hm...Amúgy tényleg nem tudod mi a neved?
-Nem..Semmit sem tudok...
-Ez fura... Teljesen sötét vagy?
-Igen! Csak néhány kép van meg bennem... Nagyon bizarr...
-Kép? Milyen kép?
-Hát...Igazából,azért nem akartam kórházba menni,mert egy embert megszégyenítettek vagyis lemondtak róla,de úgy beszéltek róla,mint valami kutyával és azt súgta a szívem,hogy ne menjek oda!
-Ez tényleg fura...!~nézett rám lepetten.
-Meg a rendőrös szituációnál egy véres arcú én nézett rám az ablakba!
-Véres arcú én?
-Igen és azt mondogatta,hogy meneküljek innét! Hogy ne menjek be...De mire észhez tértem már itt voltam... Biztos rosszul lettem!
-Nem vagy véletlenül egy pszichopataállat?
-Nem tudom!
-Na jó...Ez tényleg biztató... Kinyírom,ezért a szőkét!
-Izé..Én sem tudom megmagyarázni ezeket! Neki nem is mondtam el ezt! Kérlek ne nézz bolondnak!
-Ezzel elkéstél egy kicsit!
-Kérlek... Adj menedéket nekem! Megígérem nem leszek terhedre...Sőt! Segíteni akarok neked... Ellátom a háztartást... Bármiben segítek neked! Csak kérlek maradjak itt veled...!

Közben felálltam majd neki támaszkodtam a kanapénak...Egyik lábam Castiel lábai közt volt,míg a másik a földön helyezkedett el...Kerestem tekintetét  és ahogy beszéltem a hangom csuklott el folyamatosan minden mondat végén. Végül a fiú megtalálta velem a szemkontaktust és az arcára volt írva a lepettség végül enyhe pír jelent meg az arcán. Nekem csak egy-két kósza könnycsepp gördült le az arcomon... Nem tudom mi lesz a válasza... Nem akarok utcára kerülni... Nem akarok kórházba,sem rendőrségre menni! Érzem és tudom lelkem mélyén,hogy nekem ott végem! Nálam szánalmasabb ember nincs,de más választásom sincs... Ekkor magához húzott és megölelt... Száját csak ennyi hagyta el...

,,Legyen... Csak ne bömbölj itt nekem,mert kikészítesz! É-Érezd magad otthon...''

Otthon? Hm... Mégis mit jelent ez? Mi az az otthon? Lehet most megtudom...? Komolyan mondja ezt? Lehet ez az egész ami velem történt egy megváltás? Lehet bántanak durvábbnál-durvább képek,mégis nem fáj úgy... Lehet lelkem és szívem beleremeg és hirtelen meghasad,de most itt vagyok és már nem foglalkoztat úgy... Vagy csak most gondolom ezt,mert lenyugodott szívem?